2019. augusztus 8.

Új trailer // Már megint?!

Ciao, sziasztok!:)
Tudom-tudom, nem is olyan régen (másfél éve) készítettem egy második verziót a blog előzeteséből.
Emlékeztek rá?
Nem? Mindegy, letöröltem, ne legyen fent egyszerre az összes :'D
De miért töröltem le?
Mert hat órával ezelőtt elkezdtem egy újat tervezni. Lassan már kifolyik a szemem a helyéről, de sikeresen el is készült a trailer.


Lássátok, nézzétek! 
Remélem tetszik!:3

2019. július 31.

Interjú a karakterrel // negyedik felvonás

Ciao, sziasztok!
Ezer év után visszatértem a blogok világába!
Visszatérésemet pedig ünnepeljük meg azzal, hogy elbeszélgetünk egy kicsit a női főszereplőnkkel K.Á.D.-dal. Már csak az ő interjúja hiányzott a főszereplők közül.
Plusz, még itt az elején szeretném elmondani, hogy teljesen elölről kezdem a történet írását, így hamarosan egy új, javított, újraírt változatát olvashatjátok a prológusnak, ha még emlékeztek egyáltalán, hogy mi is volt benne. Ha nem az se baj, majd most felelevenítjük.
De térjünk is a tárgyra és lássuk miről is beszélgettem Áts Kírával.
Jó olvasást!♥


Í.: Szervusz, Kíra, örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! Bocsáss meg, de melyik nevedet használod, a Kírát vagy a Daniellát? Most már teljesen összezavarodtam…
K.Á.D.: (nevet) Jó formán egyiket sem! Ne nézz így, kérlek, mindenki a becenevemen szólít, K.Á.D.-nak.

Í.: Kád? Mármint fürdőkád? (értetlen)
K.Á.D.: Nem, nem olyan kád. (mosolyog) A monogramom betűi kicsit összekeverve. Mint az anagramma.

Í.: Á, így már minden világos. Mondd csak, hol vagy kitől kaptad ezt a nevet?
K.Á.D.: A bátyám legjobb barátaitól még pár évvel ezelőtt. Iván és Soma két hülyegyerek, akik hülyítettek engem éveken keresztül. Egy bulizós estén kicsit többet ittak a kelleténél, és a nevem kezdőbetűit írogatták a bárpultra, aztán egyikük rossz sorrendbe rakta a betűket, így rajtam ragadt a név. Bár, hogy őszinte legyek, volt egy időszak, amikor legszívesebben felakasztottam volna magam, ha így hívtak.

Í.: Hogyhogy?
K.Á.D.: Tudni kell, hogy én mindig velük jártam bulizni, mert Feri, a bátyám csak velük engedett el bárhova is. Aztán egy este én is italozgatni kezdtem. Egyik feles jött a másik után, egészen addig, amíg már a létezésemről sem tudtam. Mivel részeg voltam, olyan dolgokat tettem, amiket másnap egész biztos megbánok, de azért megtettem. Felajánlkoztam a fiúknak. Sosem voltam azelőtt fiúval, barátom sem volt előtte soha, így fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok. Nem úgy tettek, ahogy két bébicsősztől elvárható lenne… Belementek a dologba. Meglepően gyorsan. Elvittek a házukba, mert a szüleik éppen színházban voltak aznap este és egy szobát vettek ki az előadás utánra.
Felvittek a szobájukba és szerintem te is tudod, hogy mit történt…
Másnap reggel a fiúk nem emlékeztek semmire, csak én. Ekkor kezdődött a vita, hogy ki vette el a szűzességemet, meg hasonlók. Én csak ültem ott, nem mondtam egy szót sem, néztem, ahogyan ők ketten egymásnak esnek miattam. Azóta is vitatkoznak, hogy mi történt azon az estén. Én mindegyiküknek mást mondok. (kacag) Ivánnak, hogy vele voltam, Somának pedig, hogy ővele.
Egészen addig nem is volt ezzel baj, amíg el nem kezdtek nekem udvarolni mind a ketten. Feri persze rögtön lefülelte a dolgot, hogy valami történt, így mindhármunkat kikérdezett. de mi persze, mint akik titoktartást esküdtek egymásnak, nem szóltunk egy szót se, de a fiúknak azért dagadt a melle a büszkeségtől. Erre még sikerült rátenniük egy lapáttal, amikor azon kezdtek vitatkozni, hogy a becenevemet melyiküknek köszönhetem.
De ami ezután következett, az volt életem legrosszabb emléke…

Í.: (elkerekedik a szeme) Mi történt? Csak akkor mondd el, ha tényleg el akarod!
K.Á.D.: Megint elmentek bulizni, de én akkor már inkább az otthonban maradtam, ahol néhány napig éltünk a szüleink halála után. Feri a barátnőjéhez ment, a többiek pedig már aludtak, egyedül én maradtam lent filmet nézni. Egyszer csak csengettek és Iván állt az ajtóban piától bűzölögve. Berontott a házba, a falnak lökött, fogdosni, taperolni, csókolgatni kezdett. Én meg mivel nem tudtam mást tenni, kiabáltam. Ahogy csak tudtam. Felvertem az egész házat és a gondozó ráhívta a rendőrséget. Ferit is hívni akarta, de hosszú órákig tartó könyörgés után sikerült rávennem, hogy ne szóljon neki erről az egészről, mert olyat tenne, amit később nagyon megbánna.
Ő azóta se tud semmiről, de kérlek ez maradjon is így!

Í.: Becsszó, nem mondom el senkinek! Ezek szerint Feri bármit megadna, hogy te biztonságban legyél, igaz?
K.Á.D.: Igen, igyekszik mindig mindenben a kedvemre tenni. (mosolyog) Nagyon közel állunk egymáshoz.

Í.: (mosolyog) Igen, erről már Feri mesélt nekem egy kicsit. Kicsit? Jó formán az egész interjú arról szólt, hogy mennyire szeret téged.
K.Á.D.: (elpirul) Mindig ezt csinálja… (kezébe temeti az arcát) Annyira kínos. A fiúkról meg ne is beszéljünk…

Í.: Minden fiútól félt vagy csak a… tőlük?
K.Á.D.: Mindenkitől, akinek van valami a két lába között. Csakhogy nekem ez már kezd egy kicsit sok lenni. Elvégre, most töltöttem a 18-at, a lányok ilyen korra túlvannak már jó pár szakításon, nekem meg csak az a két ökör jutott. Miattuk még sírni se tudtam egy jót, ezt is elvették tőlem. De van valaki, aki….

Í.: (felcsillan a szeme) Mesélj! Ki ő? Honnan ismered? Jártok?
K.Á.D.: Lassan a testtel! Először is, tudtommal ő nem ismer engem, sőt soha nem is látott még. Gondolom, Feri mesélt a Vörösingesekről meg a többi. Szóval, ez a srác az ellenséges banda kapitánya volt régen, amíg egyszer csak el nem kezdtek eltávolodni egymástól. Aztán páran el is költöztek Pestről, ahogyan mi is, emiatt soha többé nem láttam. De rengeteget rejtőzködtem a labdaterületük, a Grund melletti egyik fán, csak azért, hogy a hangját hallhassam. Ha jól emlékszem Jánosnak hívták, de a vezetékneve most nem jut eszembe… (elgondolkodik) Mindegy, lényeg a lényeg, még mindig hallom a fejemben, ahogyan a parancsokat osztogatja, hogy ki merre menjen, mit és hogyan csináljon. (felsóhajt)

Í.: (a cipőjét nézi) (motyog)
K.Á.D.: Micsoda? Nem értek semmit!

Í.: Csak azt mondtam, hogy…. szerintem tudom, kiről beszélsz, vagyis ismerek egy fiút, aki hasonló cipőben jár, mint te. Ugyanígy nem ismeri a lányt, akire évek óta gondol, csupán a szeme színére emlékszik, ahogyan te az általad említett fiú hangjára. De ez nem lényeg, térjünk vissza az interjúra!
K.Á.D.: Ő… rendben…

Í.: Mit szeretnél elérni az életben, mi az, ami téged motivál?
K.Á.D.: (nyel) Én csak… azt akarom, hogy minden olyan legyen, mint régen, amikor anyáék még éltek. Arra a meghittségre és nyugalomra vágyom! Viszont tudom, hogy nem lennének büszkék rám, amiért a bentlakásost is megjártam, ezért is döntöttem el, hogy a sarkamra állok. Mármint, természetesen Feri segítségével és bíztatásával, de szeretnék valahogyan leérettségizni, hogy utána képes legyek önállóan is megélni, bár tudom, hogy ez az önállóság nem tartana sokáig, mert a bátyám mindenhová követne és védelmezne. (nevet) De ez az, amit igazán szeretnék.

Í.: Szóval a szüleidnek szeretnél bizonyítani?
K.Á.D.: Igen! Mivel én voltam a diákok mintapéldája, a baleset napjáig, onnantól kezdtem kifordulni önmagamből. És ezt én is észrevettem. Viszont nem tudok tenni ellene semmit, mintha ez lenne az igazi énem. Csakhogy én meg akarok változni! Újra a régi akarok lenni! Szerinted mit tegyek?

Í.: Bár nem vagyok pszichológus, meg kerítőnő sem, de szerintem szükséged lenne egy partnerre, aki átsegítene ezen az időszakon. Szerintem még nem igazán vagy túl a téged ért traumákon. 
K.Á.D.: Lehet, köszönöm a tanácsot!

Í.: Még egy utolsó kérdés, aztán búcsúzunk; Ha tehetnéd, mit változtatnál meg az életedben?
K.Á.D.: Bemennék a Grundra, ahhoz a fiúhoz, hogy legalább pár szót válthassunk. Talán minden jobb lenne utána. Talán, ha közelebb kerültünk volna egymáshoz, a szüleim se haltak volna meg és nem kellett volna otthagynom Pestet. Talán, most nem ülnék itt, hogy válaszoljak a kérdéseidre… Basszus, ne haragudj, ez az utolsó eléggé pofátlan volt…

Í.: Ugyan, ne mentegetőzz, nem történt semmi! Tudom, hogy értetted. (mosolyog) Azt hiszem, ennyi időnk volt mára. Remélem, minden, amit szeretnél, teljesülni fog és legyél nagyon boldog! (kezét nyújtja)
K.Á.D.: (odalép hozzá és szorosan megöleli) Én köszönöm, hogy megértettél és meghallgattál nagyon sokat jelentett nekem

2018. szeptember 29.

Interjú a karakterrel // harmadik felvonás

Ciao!
Ismét egy interjúval érkeztem, számszerint a harmadik és egyben utolsó előttivel.
Ezúttal Bokával volt szerencsém társalogni egy kicsit. 
Az interúnk néhol nevetésbe, néhol sírásba torkollott, de összességében jót beszélgettünk.
Olvassátok Ti is!♥


Í.: (torokköszörülés) Nos… Boka, nagyon sokat hallottam már rólad, de szeretném a te szádból hallani a dolgokat. Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! Már egy ideje szerettem volna…
B.J.: Ácsi, te zavarban vagy, nem igaz? Makogsz össze-vissza (nevet) Nyugi, nem eszek meg senkit! (mosolyog) Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg, kérlek! Vagy esetleg jöjjek vissza máskor?

Í.: (nagyokat lélegzik) Úristen, nehogy! Csak… Inkább kezdjük el, rendben? Úgy hallom, te is régebben a pestiek táborát erősítetted, csakhogy az egyetem miatt ideköltöztél Kajdacsra, igaz?
B.J.: (oldalra billenti a fejét) Csónakost interjúvoltad előttem, igaz? (kacag) Igen, teljes mértékben igaz, amit hallottál. Tavaly jelentkeztem ide a kajdacsi egyetemre, és már elég biztos volt, hogy fel is vesznek, ezért kerestem egy lakást, ahol békésen élhetek egyetemista éveim alatt. Csakhogy amint leköltöztem Pestről, kaptam egy levelet, amelyben azt írták, hogy sajnos túljelentkezés miatt nem vettek fel. Itt volt egy kisebb galiba, hogy ha az ösztöndíjból se tudom fizetni a lakbért, akkor miből? Szerencsére az egyik megújult Libri könyvesboltba pont embert kerestek, ezért hát jelentkeztem. Valamiből meg kell élni! (mosolyog)

Í.: (mosolyog) Akkor nyilván sok lány jár be miattad. Csak azért, hogy téged lássanak.
B.J.: (nevet) Tévedsz. Csónakos mindig bent téblábol az üzletben és akárhányszor egy lány segítséget kérne tőlem, mert nem talál valamit, Csónakos már, mint egy házőrző, ugrik és elrabolja tőlem, hogy ő majd segít neki. Még szerencse, hogy azért a fizetést én kapom. (kacag)

Í.: Jó lehet, hogy a legjobb barátod is pont akkor költözött, mint te. A szüleid mit szóltak a költözéshez?
B.J.: A szüleim elváltak, apámmal éltem, mert anyámat már többször vitték be ittas vezetésért, lopásért. A gyámügyisek úgy gondolták, hogy apám mellett jó helyem lesz és milyen igazuk is lett. Csakhogy egy dologról elfeledkeztem…. (sóhajt) Hogy anyám itt, Kajdacson talált magának lakást, amit tud fizetni. Szerencsére még nem futottam össze vele, nem is szeretnék a jövőben se találkozni. apám azt mondta, ő nem is beszélt vele a válás óta, szóval nem szólt neki arról, hogy ideköltözök.

Í.: Jézusom, szörnyű lehet, ha ilyen a kapcsolatod az anyáddal… 
B.J.: Az már egyszer biztos… Tudom, csúnya dolog ilyet mondani, de én gyűlölöm az anyámat. Már kiskoromban sem törődött velem, ezért inkább folyton a barátaimmal lógtam a Grundon.

Í.: (mosolyog) Igen, a Grundról már hallottam…. Csónakosunk elmesélte hogyan találtátok meg. De említett egy fiút, aki ott vesztette életét és úgy tudom, közel álltatok egymáshoz…. Elmesélnéd mi történt?
B.J.: (lehajtja a fejét) (nagyokat lélegzik) Nemecseknek hívták… Olyan volt nekem, mint a kisöcsém. Néhány évvel lehetett nálunk fiatalabb, ezzel együtt ő a volt a legkisebb köztünk, mind korban, mind testileg. (beharapja a száját) Az egész az én hibámból történt! (megtörli a szemét) Nem kellett volna hagynom, hogy akkor este velünk jöjjön! Ha tudtam volna, hogy kétszer a medencében végzi… (nyel) És hogy aztán Áts Feri is a vízbe dobja, amikor már egyébként is beteg volt… (kezébe temeti az arcát)

Í.: (szipog) Azt mondtad Áts Feri is benne volt?
B.J.: (felnéz) Igen… Miért, ismered?

Í.: Ami azt illeti… (feszeng) Nem olyan régen interjúvoltam őt is és erről egy szót sem szólt nekem….
B.J.: (gúnyosan elkacag) Ugyan mi jogon mondta volna el, hogy egy tüdőgyulladásos kisfiút dobatott bele a Füvészkert tavába? Gondolom, akkor csak a tökéletes kis hugicájáról áradozott… (felemeli a hangját) Jó gondolom?

Í.: (feláll és átöleli Bokát) Nyugodj meg, kérlek! Nem kell erről beszélned, ha nem szeretnél… Vagy kereshetünk egy másik időpontot is, és majd akkor befejezzük, rendben?
B.J.: (elhúzódik) Nem… Folytassuk, csak kérlek…. Beszélhetnénk másról?

Í.: Természetesen, csak még egy kérdést szeretnék Nemecsekről….
B.J.: (reszketeg lélegzetet vesz) Mi lenne?

Í.: Milyen volt? Mert az elmondottak alapján egy nagyon bátor és küzdő fiúnak tűnik…
B.J.: (szomorúan elmosolyodik) Az volt. Nála bátrabb kisfiút én nem ismertem és nem is fogok soha életemben. Sok ember tanulhatott volna tőle… Képes volt bárkit megnevettetni, ugyanakkor kiállt saját magáért és a barátaiért is. Viszont nagyon meggondolatlan is volt egyben. Tudta ő is, hogy nagyon beteg és nincs sok ideje hátra – biztos, hogy a szíve mélyén ő is tudta – és mégis elszökött otthonról, csakhogy a Grundot védje. Ott voltam, amikor elment. Emlékszem az édesanyja keserves sírására az édesapja szomorú arcára és az orvos reménytelenségére. És arra az érzése, mintha kitépték volna a szívemet a mellkasomból. a lényem egy részét szerintem vele együtt elveszítettem. (hatalmasat sóhajt) (fejét rázza) Valahogy megkönnyebbültem, hogy ezt elmondhattam valakinek… Nagyon sokan nem értenek meg emiatt…

Í.: Boka… Szerintem keresned kéne egy orvost, egy pszichológust vagy valakit. És hidd el, nem bántásból mondom, de ezt egy szakembernek is hallania kell, biztos tudna tenni ellene valamit…
B.J.: (rekedten felnevet) Voltam már… Többnél is… Mindegyik azt mondta néhány hét után, hogy nem érdemes folytatni a kezeléseket, mert depresszióba estem szépen lassan. (letöröl egy könnycseppet) Mondd meg, kérlek, mitévő lehetnék? Én nem tudom már elviselni ezt az életet…

Í.: Szerintem, szükséged lenne valakire. Egy lányra, egy társra, aki kitöltené ezt az űrt benned, amit jelenleg érzel.
B.J.: Hát, volt egy lány, mikor Nemecsek még élt, de nem igazán ismertem. Áts Feri húga, akiről gondolom már ő is mesélt. Nem igazán ismertem sosem, viszont mikor kissrác koromban egyszer megláttam az egyik Grund melletti fán, valami megmoccant bennem. Alig lehettem 13-14 éves, de annyira valóságos volt az az érzés, hogy mindenről és mindenkiről elfeledkeztem arra a pár percre. Persze, aztán jött a bátyjának a két pincsije, a Pásztorok és hazaráncigálták, utána nem láttam többé, viszont a szemére még mindig tisztán emlékszem. (elmosolyodik) Minden lányban igyekeztem őt keresni, ezért is értek véget a kapcsolataim olyan gyorsan.

Í.: Azt mondom, szükséged van erre a lányra. Meg kell őt találnod! Keresd itt Kajdacson, vagy ha kell, eredj Áts nyomába! Ne tétlenkedj, mert abból semmi jó nem sülhet ki! (elégedetten mosolyog)
B.J.: Talán egyszer megfogadom a tanácsodat és valahogyan, de megkeresem. (mosolyog)

Í.: Sajnos, ennyi időnk volt mára… Egy kicsit több időt is beszélgettünk, mint amennyire számítottam. (feláll és a kezét nyújtja) Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és hogy tudtunk beszélni! Bízom benne, hogy a jövőben még találkozunk!
B.J.: (feláll és két puszit ad) Én köszönöm, hogy meghallgattál, sokkal jobban éreztem magam veled, mint az összes eddigi dilidokimmal. (kacsint)

2018. augusztus 28.

The Sunshine Blogger Tag

Ciao!
Ugyan lassan az idei nyár is a végéhez közeledik, én mégis egy nyári hangulatú taggel érkeztem most, amit itt is szeretnék megköszönni Brukúnak ♥



Szabályzat: 
1. Köszönd meg a díjat annak, aki megjelölt.
2. Válaszolj a kérdéseire.
3. Írd meg, hogy milyen terveid vannak az idei nyárra.
4. Jelölj meg 5 bloggert.
5. Bombázd meg őket Te is 5 darab kérdéssel.


1) Napozni vagy inkább úszni-lubickolni szeretsz jobban a strandon?
- Az a helyzet, hogy nem tudok úszni… Szégyen, nem szégyen, de igaz. Ezen felül én belemegyek bármilyen vízbe, addig, amíg leér a lábam. Onnantól vannak bajok, ahol már a fejem is éppen csak kint van a vízből.
Ezzel szemben a napon irtó gyorsan le tudok égni. Tudniillik, Hófehérkével egyazon bőrszínnel rendelkezek. A legnagyobb faktoros naptej se igazán hat. Nagyon ritka, ha sikerül úgy napoznom, hogy egy fél árnyalatnyit is barnuljak.
Hogy a kérdésre is válaszoljak, mindkettőt szeretem csinálni egy strandon, de inkább vagyok a vízben. Hiába csak meglátszik, hogy Halak vagyok, annak ellenére, hogy egy pillanat alatt meg tudnék fulladni, ha arról van szó.


2) Balatont vagy a termálfürdőket szereted inkább?
- A Balatonnál mindössze 2-3 alkalommal voltam és ezidáig nem is voltam oda érte, de hála az Egynyári kaland című sorozatnak, egy pillanat alatt beleszerettem a mi magyar tengerünkbe. A termálfürdők közül viszont csak egy olyan van, amit bármikor megtudnék látogatni. Ez pedig a miskolctapolcai Barlangfürdő.
A többi fürdő nekem túl unalmas, talán néha még elmegyek a mórahalmi fürdőbe, de ez is csak azért, mert ez van a legközelebb.
Valahogy jobban vonzódom a természetes vizekhez. De a hatalmas kedvencem, akkor is a görög tengerpart.

3) Melyik típus vagy inkább? Az, aki folyton fesztiválozik és utazik, vagy az, aki inkább a nyugodt és egyhelyben lévő nyaralást kedveli?
- Nagyon szeretek utazni, ugyanakkor a fesztiválok nem hoznak igazán lázba, ezzel szemben az egyhelyben maradást is elfogadom, de nagyon gyorsan rátudok unni arra is. Szóval ez nálam eléggé vegyes vágott.

4) Mik a kedvenc helyek a nyaraláshoz?
- Idén Miskolcon voltunk 3 napot a szüleimmel. Voltunk Miskolctapolcán és Lillafüreden is, ami valami hihetetlen szép volt.
Mégis az én szívemhez egy jó tengerpart áll közelebb. Például Görögországban Sarti gyönyörű tengerpartja.

5) Szoktál-e nyári bakancslistát készíteni?
- Nem. Ismervén saját magam, elfeledkeznék róla és semmi nem valósulna meg, amiket szeretnék. Plusz, szeretem a spontán dolgokat, így nem szoktam előre tervezni.


Hogy milyen terveim vannak/voltak az idei nyárra?
Csupán annyi, hogy végezzek a nyári gyakorlatommal, utána semmit sem terveztem, de végül sikerült eljutnom Miskolcra és Lillafüredre. De a tervezett tevékenység a nyárra az olvasás és a henyélés volt. Ami egyébként meg is valósult.

Az én 5 kérdésem: 
1. Voltál/mész nyaralni a nyáron? Ha igen, hova?
2. Mit szeretsz a nyárban?
3. Vannak kifejezetten kedvenc nyári olvasmányaid/filmjeid/zenéid?
4. Ha nyaralni mész, inkább lazulsz vagy elindulsz felfedezni mindent a közeledben?
5. Jársz fesztiválokra?

Kihívni csupán egy ember fogok, egyébként, aki csak szeretné töltse ki nyugodtan, szívesen olvasnék pár választ :) Majra Loranch, remélem még nem töltötted ki, nagyon örülnék neki, ha olvashatnám a Te válaszaidat is ♥