2018. szeptember 29.

Interjú a karakterrel // harmadik felvonás

Ciao!
Ismét egy interjúval érkeztem, számszerint a harmadik és egyben utolsó előttivel.
Ezúttal Bokával volt szerencsém társalogni egy kicsit. 
Az interúnk néhol nevetésbe, néhol sírásba torkollott, de összességében jót beszélgettünk.
Olvassátok Ti is!♥


Í.: (torokköszörülés) Nos… Boka, nagyon sokat hallottam már rólad, de szeretném a te szádból hallani a dolgokat. Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat! Már egy ideje szerettem volna…
B.J.: Ácsi, te zavarban vagy, nem igaz? Makogsz össze-vissza (nevet) Nyugi, nem eszek meg senkit! (mosolyog) Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg, kérlek! Vagy esetleg jöjjek vissza máskor?

Í.: (nagyokat lélegzik) Úristen, nehogy! Csak… Inkább kezdjük el, rendben? Úgy hallom, te is régebben a pestiek táborát erősítetted, csakhogy az egyetem miatt ideköltöztél Kajdacsra, igaz?
B.J.: (oldalra billenti a fejét) Csónakost interjúvoltad előttem, igaz? (kacag) Igen, teljes mértékben igaz, amit hallottál. Tavaly jelentkeztem ide a kajdacsi egyetemre, és már elég biztos volt, hogy fel is vesznek, ezért kerestem egy lakást, ahol békésen élhetek egyetemista éveim alatt. Csakhogy amint leköltöztem Pestről, kaptam egy levelet, amelyben azt írták, hogy sajnos túljelentkezés miatt nem vettek fel. Itt volt egy kisebb galiba, hogy ha az ösztöndíjból se tudom fizetni a lakbért, akkor miből? Szerencsére az egyik megújult Libri könyvesboltba pont embert kerestek, ezért hát jelentkeztem. Valamiből meg kell élni! (mosolyog)

Í.: (mosolyog) Akkor nyilván sok lány jár be miattad. Csak azért, hogy téged lássanak.
B.J.: (nevet) Tévedsz. Csónakos mindig bent téblábol az üzletben és akárhányszor egy lány segítséget kérne tőlem, mert nem talál valamit, Csónakos már, mint egy házőrző, ugrik és elrabolja tőlem, hogy ő majd segít neki. Még szerencse, hogy azért a fizetést én kapom. (kacag)

Í.: Jó lehet, hogy a legjobb barátod is pont akkor költözött, mint te. A szüleid mit szóltak a költözéshez?
B.J.: A szüleim elváltak, apámmal éltem, mert anyámat már többször vitték be ittas vezetésért, lopásért. A gyámügyisek úgy gondolták, hogy apám mellett jó helyem lesz és milyen igazuk is lett. Csakhogy egy dologról elfeledkeztem…. (sóhajt) Hogy anyám itt, Kajdacson talált magának lakást, amit tud fizetni. Szerencsére még nem futottam össze vele, nem is szeretnék a jövőben se találkozni. apám azt mondta, ő nem is beszélt vele a válás óta, szóval nem szólt neki arról, hogy ideköltözök.

Í.: Jézusom, szörnyű lehet, ha ilyen a kapcsolatod az anyáddal… 
B.J.: Az már egyszer biztos… Tudom, csúnya dolog ilyet mondani, de én gyűlölöm az anyámat. Már kiskoromban sem törődött velem, ezért inkább folyton a barátaimmal lógtam a Grundon.

Í.: (mosolyog) Igen, a Grundról már hallottam…. Csónakosunk elmesélte hogyan találtátok meg. De említett egy fiút, aki ott vesztette életét és úgy tudom, közel álltatok egymáshoz…. Elmesélnéd mi történt?
B.J.: (lehajtja a fejét) (nagyokat lélegzik) Nemecseknek hívták… Olyan volt nekem, mint a kisöcsém. Néhány évvel lehetett nálunk fiatalabb, ezzel együtt ő a volt a legkisebb köztünk, mind korban, mind testileg. (beharapja a száját) Az egész az én hibámból történt! (megtörli a szemét) Nem kellett volna hagynom, hogy akkor este velünk jöjjön! Ha tudtam volna, hogy kétszer a medencében végzi… (nyel) És hogy aztán Áts Feri is a vízbe dobja, amikor már egyébként is beteg volt… (kezébe temeti az arcát)

Í.: (szipog) Azt mondtad Áts Feri is benne volt?
B.J.: (felnéz) Igen… Miért, ismered?

Í.: Ami azt illeti… (feszeng) Nem olyan régen interjúvoltam őt is és erről egy szót sem szólt nekem….
B.J.: (gúnyosan elkacag) Ugyan mi jogon mondta volna el, hogy egy tüdőgyulladásos kisfiút dobatott bele a Füvészkert tavába? Gondolom, akkor csak a tökéletes kis hugicájáról áradozott… (felemeli a hangját) Jó gondolom?

Í.: (feláll és átöleli Bokát) Nyugodj meg, kérlek! Nem kell erről beszélned, ha nem szeretnél… Vagy kereshetünk egy másik időpontot is, és majd akkor befejezzük, rendben?
B.J.: (elhúzódik) Nem… Folytassuk, csak kérlek…. Beszélhetnénk másról?

Í.: Természetesen, csak még egy kérdést szeretnék Nemecsekről….
B.J.: (reszketeg lélegzetet vesz) Mi lenne?

Í.: Milyen volt? Mert az elmondottak alapján egy nagyon bátor és küzdő fiúnak tűnik…
B.J.: (szomorúan elmosolyodik) Az volt. Nála bátrabb kisfiút én nem ismertem és nem is fogok soha életemben. Sok ember tanulhatott volna tőle… Képes volt bárkit megnevettetni, ugyanakkor kiállt saját magáért és a barátaiért is. Viszont nagyon meggondolatlan is volt egyben. Tudta ő is, hogy nagyon beteg és nincs sok ideje hátra – biztos, hogy a szíve mélyén ő is tudta – és mégis elszökött otthonról, csakhogy a Grundot védje. Ott voltam, amikor elment. Emlékszem az édesanyja keserves sírására az édesapja szomorú arcára és az orvos reménytelenségére. És arra az érzése, mintha kitépték volna a szívemet a mellkasomból. a lényem egy részét szerintem vele együtt elveszítettem. (hatalmasat sóhajt) (fejét rázza) Valahogy megkönnyebbültem, hogy ezt elmondhattam valakinek… Nagyon sokan nem értenek meg emiatt…

Í.: Boka… Szerintem keresned kéne egy orvost, egy pszichológust vagy valakit. És hidd el, nem bántásból mondom, de ezt egy szakembernek is hallania kell, biztos tudna tenni ellene valamit…
B.J.: (rekedten felnevet) Voltam már… Többnél is… Mindegyik azt mondta néhány hét után, hogy nem érdemes folytatni a kezeléseket, mert depresszióba estem szépen lassan. (letöröl egy könnycseppet) Mondd meg, kérlek, mitévő lehetnék? Én nem tudom már elviselni ezt az életet…

Í.: Szerintem, szükséged lenne valakire. Egy lányra, egy társra, aki kitöltené ezt az űrt benned, amit jelenleg érzel.
B.J.: Hát, volt egy lány, mikor Nemecsek még élt, de nem igazán ismertem. Áts Feri húga, akiről gondolom már ő is mesélt. Nem igazán ismertem sosem, viszont mikor kissrác koromban egyszer megláttam az egyik Grund melletti fán, valami megmoccant bennem. Alig lehettem 13-14 éves, de annyira valóságos volt az az érzés, hogy mindenről és mindenkiről elfeledkeztem arra a pár percre. Persze, aztán jött a bátyjának a két pincsije, a Pásztorok és hazaráncigálták, utána nem láttam többé, viszont a szemére még mindig tisztán emlékszem. (elmosolyodik) Minden lányban igyekeztem őt keresni, ezért is értek véget a kapcsolataim olyan gyorsan.

Í.: Azt mondom, szükséged van erre a lányra. Meg kell őt találnod! Keresd itt Kajdacson, vagy ha kell, eredj Áts nyomába! Ne tétlenkedj, mert abból semmi jó nem sülhet ki! (elégedetten mosolyog)
B.J.: Talán egyszer megfogadom a tanácsodat és valahogyan, de megkeresem. (mosolyog)

Í.: Sajnos, ennyi időnk volt mára… Egy kicsit több időt is beszélgettünk, mint amennyire számítottam. (feláll és a kezét nyújtja) Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást és hogy tudtunk beszélni! Bízom benne, hogy a jövőben még találkozunk!
B.J.: (feláll és két puszit ad) Én köszönöm, hogy meghallgattál, sokkal jobban éreztem magam veled, mint az összes eddigi dilidokimmal. (kacsint)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése