2018. január 12.

3. fejezet // "Ott leszek!"

Ciao!
Nem fogok magyarázkodni, hogy miért nem volt új rész ennyi ideig.
Csak annyit fűznék ehhez a részhez, hogy kissé rövidebb lett, mint terveztem, viszont a következő jóval hosszabbra van tervezve ;)
Jó olvasást:3


Reggel a napfény átszűrődik a függönyömön, aminek hatására szemhéjaim szép lassan felnyílnak.
Hatalmasat ásítok, majd a fürdő felé veszem az irányt. Megállok a tükör előtt és meglepetten konstatálom, hogy az előző esti sírástól a szemeim felpuffadtak. Megnyitom a csapot és hideg vizet fröcskölök az arcomra, hogy eltűnjenek a sírás nyomai.
Víztől csöpögő arccal meredek a tükörbe. Nagyokat sóhajtok, ruháimat egyesével levéve, majd szétdobálva a zuhany alá állok. Forró vizet engedek a testemre, és igyekszem lenyugodni, átgondolni ezt az egészet. Mit kéne tennem? Mit tehetnék? Mi közük a Pásztoroknak ehhez az egészhez? És Csónakosnak? Vajon Boka is benne lehet?
A bőröm már ráncosodni kezd a rengeteg víztől. Vajon mióta állhatok itt, a zuhany alatt?
Gyorsan elzárom a vizet, kilépek a zuhany alól és egy törölközőt tekerek magam köré. Összeszedem a szétdobált ruháimat a földről, és a szennyestartóba hajítom őket. Kimegyek a fürdőből és a szekrényemben kezdek kutakodni valami gönc után. Meg is találom egy régi kedvenc, világosszürke, lenge ingemet és egy sötétkék szaggatott farmeremet.
Pillanatok alatt felöltőzök, és elindulok a konyhába, hogy mióta hazaértem, először egyek valamit. A hűtő csupán piával van tele, egy normális étel sincs, amit elfogyaszthatnék. Hatalmas sóhajtok, majd becsapom a hűtő ajtaját és a pultnak támaszkodom.
Azon morfondírozok, hogy hol tudnék reggelit szerezni magamnak, amikor rezegni kezd a telefonom a zsebemben. A kijelzőn egy ismeretlen szám villog. Ráncba szalad a homlokom, de azért felveszem a telefont. Mielőtt bele tudnék szólni, egy ismerős, már-már rokonszenves hang szólal meg a vonal túlsó felén.
- Papuskám, papuskám! Rosszalkodtál tegnap este? – tisztán hallom, hogy mosolyog, ezért az én szám is mosolyra húzódik.
- Ladik! Neked is jó reggelt! Én sose rosszalkodok, nem tudom, mire gondolsz – nevetek fel, mire Richárd mocorogni kezd, a piás üveg pedig kiesik a kezéből és hatalmas koppanás kíséretében ér földet.
- Nem jártál véletlenül a Pál utca környékén? Nem követtél egy bizonyos Áts Ferencet, amikor világosan megmondta neked, hogy menj haza? – azt hinné az ember, hogy egy ilyen kérdést ridegen, számon kérő hangsúllyal tennének fel, viszont Csónakos hangja sokkal inkább játékos, semmint az előbbi.
- Honnan veszed, hogy ott voltam? – kérdezem teljes komolysággal.
- Beszélnünk kell!
- Csónakos, mi történt?
- Gyere ide a Pál utcához fél óra múlva! Ott várlak…
- De várj… - a vonal egy pillanattal később már bontva.
Értetlenül állok ott a konyhában, a pultnak támaszkodva, amikor egy erős kéz megfogja a vállamat. Ijedten fordulok oldalra, de csak Feri áll mellettem. Arcán az aggodalom jelei mutatkoznak meg. A szemébe nézek, és azon töröm a fejem, hogy mit fogok neki mondani, ha megkérdezi, kivel telefonáltam az előbb.
- Minden rendben, Kíra? – kérdezi tekintélyt parancsoló hangon.
- Persze, miért ne lenne? – erőltetek mosolyt az arcomra, ami inkább hasonlít egy fintorra.
- Kissé fel van püffedve a szemed – érinti meg az arcomat a szemem alatt. Ezek szerint még mindig látszik. Remek!
- Ó, hogy ez?! Nem tudom, mitől lehet. Amikor felébredtem már ilyen volt.
- Aha… Figyelj, el kell ma intéznem valamit. Meg leszel egyedül, amíg vissza nem érek? –kérdezi, még mindig aggodalom tükröződik az arcáról.
- Persze, eltakarom egy kis alapozóval, és nem is fog látszódni – legyintek, majd elfordulok Feritől, ám ő egy mozdulattal ismét maga felé fordít.
- Komolyan beszélek, Kíra! És nem a felpuffadt szemedről van most szó – intett a fejével Richárd felé. – Megleszel?
Nagyot sóhajtok, majd bólintok. Feri ettől valamennyire megnyugszik, majd gyors puszit nyom a homlokomra és az ajtó felé veszi az irányt, ám mielőtt kilépne rajta, még visszafordul.
- Nem akarom, hogy még egyszer a Pál utca felé menj, értetted? – mondja, ellenkezést nem tűrő hangon majd kicsörtet a házból.
Csak állok ott értetlenül a konyhában, majd gyorsan az utolsó hívószámot elmentve, SMS-t küldök Csónakosnak. „Ott leszek!”
Húsz perccel később már a tegnap este megtett utat járom. Befordulok a Pál utcába és megállok a nagykapunál, amin egy nappal ezelőtt lestem be. Mielőtt kopoghatnék, vagy megfoghatnám a kilincset, a kapu magától kinyílik és egy hatalmas, üres területtel találom szembe magam. Várjunk csak! Valaki áll ott annál a kis faháznál a sarokban. Háttal áll nekem, sötét haját egy sapka takarja, egy fekete bőrkabátot visel, kezei a zsebében. Lassan közeledek felé, nem merek megszólalni vagy zajt csapni.
Alig egy méter választ el a fiútól, amikor kiegyenesedik, felemeli a fejét, bennem pedig egy perc alatt megfagy a vér.
- Nem kellett volna idejönnöd, K.Á.D.! – szólal meg. A hangja magabiztosan, kissé ijesztően cseng.
- Csónakos hívott fel nemrég. Boka, mi ez az egész? A bátyám tényleg felbérelte Csónakost, hogy vigyázzon rám, amíg a bentlakásosban voltam?
Boka lassan felém fordul, a szemében az értetlenség, a harag és a megbántottság látszik. Ő nem tudott róla? Lehet, hogy most buktattam le Csónakost?
Mögöttünk a kapu ismét nyikorogva kinyílik és be is csapódik, majd Csónakos szalad felénk hatalmas vigyorral az arcán.
- Papuskáim, minden rendben? Úgy néztek ki, mintha szellemet láttatok volna.
Bokával a szemünk se rezzen, csak nézünk egymásra értetlenül, majd egyszerre Csónakosra. A gyomrom bukfenceket hány a bensőmben, a világ forogni kezd körülöttem. A saját bátyám fordult ellenem, vagy csak simán nem bízik meg bennem? Rám küld valami idióta nevű őrültet, hogy a nyakamon lógjon?
- Csónakos, nem akarsz valamit elmondani?

Ölel,
Kincső

2 megjegyzés:

  1. Ne húzd az agyam a függővégekkel, ne akard, hogy felkeresselek! :D
    Imádtam ezt a részt (is), hamar hozd a kövit! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretettel várlak :D
      Igyekszem ezúttal nem hónapokat váratni titeket ;) ♥

      Törlés