2017. augusztus 6., vasárnap

Prológus // Hazatérés

Ciao!
Meg is érkezett a Prológus!
Remélem elnyeri a tetszéseteket! Ha igen, akkor kérlek titeket hagyjatok egy kommentet!:)
Jó olvasást hozzá!♥


Nem hiszem el! Eltanácsoltak az iskolából. Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, amióta elhagytam az igazgatónő irodáját. Éppen a szobám felé tartok, közben minden apró kavicsba rúgok egyet, ahogyan átvágok az udvaron.
De hiszen nem is tettem semmit! Megtéptem egy kicsit Karola haját, na és? Csak ezért tanácsolnak el?
Ahogyan haladok az emeletre vezető lépcső felé, a telefonom rezegni kezd a zsebemben. Aggódva halászom elő, hogy esetleg Feri az, aki valószínűleg már értesült mindenről. Mikor rápillantok a mobilom kijelzőjére egy pillanatra megnyugvás tölt el, ám a következőben pedig ismét düh, csak ezúttal az állítólagos legjobb barátnőm iránt, aki szépen szarban hagyott, mikor kiderült, hogy Karola beköpött minket.

Bogi17: Kíra, mi volt a dirinél?

Meg sem nyitom az üzenetet, úgy csúztatom vissza shortom zsebébe a készüléket. Alig teszek meg néhány lépést, mikor újabb üzenet érkezik.

Bogi17: Kíra, mi volt a dirinél?
Bogi17: Hahóó, K.Á.D.!!!!

Mély levegőt veszek, majd választ kezdek írni.

Bogi17: Kíra, mi volt a dirinél?
Bogi17: Hahóó, K.Á.D.!!!!
K.Á.D.: Kirúgtak!
K.Á.D.: Soha többé nem akarlak látni!

Abban a pillanatban, ahogy az üzenet küldése gombra nyomok, már vágtatok is fel a lépcsőn a (volt) szobám felé. Ahogy belépek, becsapom magam mögött az ajtót és az ágyra vetem magam.
Újabb és újabb rezgések jelzik a zsebemben, hogy Bogi ismét írt. Mit nem ért azon ez a liba, hogy hallani se akarok róla? Mindenről ő tehet! Ha nem szaladt volna, mikor a diri minket keresett, most valószínűleg nem tartanánk itt!
Nem igazán tudom, hogy hogyan, vagy mikor történhetett, de a nagy dühöngésben elbóbiskolhattam, ugyanis egy újabb rezgést követően a szemem felpattan, majd a telefon képernyőjére irányul.
Először azt hiszem, hogy ismét az az irritáló Bogi zaklat, ám meglepetten konstatálom, hogy a bátyám, Feri küldött aggódó üzeneteket. Abból viszont rengeteget. Ezek szerint jó sokat aludhattam.

VörösFeri: Hugi, mi ez az egész???
VörösFeri: K.Á.D. most azonnal válaszolj! Mit csináltál, hogy kicsaptak?
VörösFeri: Áts Kíra Daniella!! Vedd a kezedbe azt a nyamvadt telefont és válaszolj!!
VörösFeri: Hahóóóó??

Szemeimet forgatva kezdem bepötyögni a választ.

VörösFeri: Hugi, mi ez az egész???
VörösFeri: K.Á.D. most azonnal válaszolj! Mit csináltál, hogy kicsaptak?
VörösFeri: Áts Kíra Daniella!! Vedd a kezedbe azt a nyamvadt telefont és válaszolj!!
VörösFeri: Hahóóóó??
K.Á.D.: Nem történt semmi, bratyó! Csupán megtéptem egy ribit, aki ismét a szüleinket ócsárolta, a dirinek meg nem igazán tetszett, hogy elintéztem a kiscsajt, mert az apucikája pénzes ember, ezért eltanácsolt a suliból.
VörösFeri: Akkor most mi lesz? Hmm?
K.Á.D.: Csomagolok és még ma az utolsó vonattal hazamegyek. Nem fogok egy percnél se többet maradni ezen a helyen!
VörösFeri: Te tudod! De azért légy óvatos a hazaúton, okés?
K.Á.D.: Persze! Vigyázni fogok! Szeretlek, bartyó! Na szevasz, otthon találkozunk!♥

Egy gyors mozdulattal az ágyra dobom a telefonomat, majd a gardróbhoz sietek, hogy előhalásszam a bőröndömet. Mikor megtalálom, akkor jövök rá, hogy sokkal több cuccom van jelenleg, mint mikor jöttem, ezért szelektálnom kell.
Mindig is utáltam az ilyen nagyon csajos dolgokat, mint a ruhaválogatás, ugyanis, ha az ember annyi fiú között nő fel, mint én, valahogy nem törődik a ruhatárával, csupán a legszükségesebb darabokkal.
Így hát csak azokat a gönceimet dobálom a bőröndömbe, amik a kedvenceimmé nőtték ki magukat. A kedvenc rövid gatyáimat, trikóimat. A piros kockás hosszú ingemet, amit egyébként ruhának hordok és egy kedvenc sapimat. Ezekkel a bőröndöm már tömve is van, mivel a legkisebb méretűt hoztam magammal.
Indulás előtt még veszek egy gyors zuhanyt. Mikor indulásra készen állok az ajtóban, még egyszer hátra nézek, majd elmosolyodok, és kilépek a szobából, kulcsra zárom az ajtót, ezzel bent tartva a rengeteg rossz emléket.
A kulcsot a portán hagyom, és szabadságom első pillanatait kiélvezve indulok az állomás felé, miközben magam mögött cibálom apró sötétkék bőröndömet.
Alig fél óra sétára van az eddigi börtönömtől a vasútállomás, de mire elérek odáig a lábaim kezdik megadni magukat, ezért miután megveszem a jegyemet a hazaútra, leülök a legközelebbi padra.
Kihalászom a zsebemből a mobilomat, és meglepetten figyelem, hogy új üzenet érkezett, ráadásul egy ismeretlen számról.

Ismeretlen: Papuskám, papuskám! Hallottam rosszalkodtál :P
K.Á.D.: Nem vagyok a papuskád!! Egyébként meg ki a fene vagy és honnan tudod a számomat?
Ismeretlen: Jajj, Kíra én jobban ismerlek téged, mint azt képzelnéd.
K.Á.D.: Honnan tudod a nevemet?!

A mellkasomban szívroham közeli állapotban dübörög a szívem, ami nálam nem egy megszokott dolog, ugyanis nem szoktam ilyen könnyen berezelni

Ismeretlen: Papuskám, papuskám! Hallottam rosszalkodtál :P
K.Á.D.: Nem vagyok a papuskád!! Egyébként meg ki a fene vagy és honnan tudod a számomat?
Ismeretlen: Jajj, Kíra én jobban ismerlek téged, mint azt képzelnéd.
K.Á.D.: Honnan tudod a nevemet?!
Ismeretlen: Biztos kényelmes neked azon a fapadon ücsörögni, ilyen melegbe?

Riadtan pillantok körbe, csakhogy nincs senki rajtam kívül a peronnál, csak egy idős bácsi, de ő menni alig bír, nemhogy üzenetet küldeni nekem.
Ijedten vissza tuszkolom a zsebembe a kütyüt, majd bőröndöm cipzárjával ugyan kicsit szarakodva, de sikerül kiszednem a baseball-sapimat, laza, kócos kontyomat kibontom, majd a fejembe nyomom a fejfedőt.
Ki lehet ez az ismeretlen? Honnan tud rólam ennyi mindent? És honnan tudja, hogy pont ezen a padon ülök?
Nagy gondolkodásomból a hangosbemondó hangja riaszt fel. A vonatom 15 perc múlva indul, ideje felszállnom és helyet keresnem.
Megállok az egyik vagonnál, majd a bőröndöm fülét becsukva, éppen tenném fel a szerelvényre, amikor egy férfikéz megragadja a táskát és felhúzza a járműre, majd engem is felsegít.
- Köszönöm! – nézek fel a magas sötét hajú fiúra, aki egyik kezében még mindig a bőröndömet szorongatja, a másikkal pedig a kezemet fogja. Mélyen a szemébe nézek, majd kirántom tenyeréből a kezemet, majd a bőröndöm után nyúlok. – Visszaadnád a bőröndömet? – vágom oda neki flegmán, és kikapom a kezéből.
Elindulok a fülkék melletti folyosón, majd a legutolsónál megállok, elhúzom az ajtót, a bőröndömet betolom középre, majd behúzom az ajtót. A poggyászomat az ablaknál lévő kis asztalhoz tolom, ahol nem dől el, majd leülök közvetlen mellé.
Az ablakon bámulok kifelé fülhallgatóval a fülemben, mikor érzékelem, hogy valaki leül velem szembe. Felpillantok, és meglepetten konstatálom, hogy az imént megismert fiú telepedett a fülkémbe, fülig érő szájjal.
- Segíthetek? – kérdezem ugyanolyan flegmán, ahogyan első találkozásunkkor szóltam hozzá, miközben a telefonomra csavarom a fülhallgatómat.
- Csak itt volt hely, így gondoltam, leülök az egyetlen üres fülkébe, amit találok. – válaszolja, még mindig ugyanakkora undorító vigyorral az arcán.
Egyik szemöldököm felszalad a homlokom tetejére, majd hátra dőlők az ülésen. Az arcomon gúnyos vigyor terül szét, majd arra eszmélek rá, hogy őt bámulom.
- Egyébként… Csónakos vagyok – nyújtja felém a jobbját, mire én hangos nevetésben török ki.
- Én meg ladikos – törölgetem könnyeimet a nevetéstől.
- Nagyon vicces! Komolyan mondtam, a nevem Csónakos Gergely, de mindenki csak Csónakosnak hív. – tartja felém még mindig hatalmas tenyerét.
- Áts Kíra Daniella, de mindenki csak K.Á.D.-nak hív. – mosolyodok el ezúttal őszintén hosszú idő óta először, és ezt is egy ismeretlen tudja előhozni belőlem.
- Tudom. – feleli cserfesen Csónakos, mire lefagy az arcomról a mosoly. Ő az? De honnan tudja a számomat? És a nevemet?
Egy másodperc alatt kirántom a kezemet az övéből, és ismét hátra dőlök a bőrülésen, majdhogynem belenyomódok.
Csónakos egy darabig engem néz, majd megcsörren a mobilja. Ahogy meglátja a kijelzőn a nevet, elmosolyodik, majd gyorsan fel is veszi.
- Papuskám, pont hívni akartalak – kiált fel, ahogy a füléhez emeli a készüléket. – Mi?! Boka, ne nevettess már! Igen, elintézve, minden megvan, amit kért. Jól van, holnap találkozunk, papuskám, csumesz.
- Papuskám? – nézek nevetségesen Csónakosra.
- Igen?
- Ja, hogy hallgatsz erre is! – nevetek fel, de olyan hangosan, hogy mikor valaki megáll a fülkénk mellett, hogy beüljön mellénk, inkább tovább megy a következő vagonba.
- Megint viccet csinálsz belőlem? – kap a szívéhez drámaian. – Ez nagyon fáj! – töröl le arcáról egy nem létező könnycseppet.
Játékosan a lábammal meglököm az övét, majd arra eszmélek, hogy ismét rajta időz a tekintetem. Gyönyörű kék szemei és arcának vonásai valahonnan nagyon ismerősek, meg azok a megszólítások is.
Papuskám? Boka? Ki hívja így a barátait?
Valahonnan ezek mégis ismerősek. De hogy honnan arról fogalmam sincs.
Ismét kinézek a vonat ablakán, ahogy kigördülünk az állomásról, és elindulunk sebesen Kajdacs felé. Elönt a megkönnyebbülés, mikor Csónakos közli, hogy ő is éppen oda tart. Mivel egy eléggé apró városról, netán faluról beszélünk, csodálom, hogy eddig nem találkoztunk.
Ahogy az elsuhanó tájat figyelem, a szemem kezd lecsukódni, majd az öntudatlanság világában találom magam, ahol ismét annak a Pál utcainak a mély hangja cseng újra és újra; Két oldalról támadják majd a Grundot, szóval résen kell lennünk…

xoxo,    
Violet

10 megjegyzés:

  1. Imádom, de tényleg, nagyon jó már a prológus is. Várom a folytatást! Puszi :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszed el, mennyire örülök, hogy ezt mondod:3
      Igyekszem a folytatással minél hamarabb!♥

      Törlés
  2. Pontosan tudod, hogy mennyire de mennyire várom a folytatást, úgyhogy hajráá! :D *-* ❤❤❤
    Ölel, Gab
    Ui.: Un-do-rító :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom-tudom, ne aggódj, hamarosan kész lesz, szerintem a napokban ;) ♥♥
      Hatalmas ölelés, Violet
      Ui.: 21 az távol áll a gyorshajtástól! xD

      Törlés
  3. Nagyon jó lett :) Várom a folytatást!
    Wombat

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!:) Hamarosan elkészül a folytatás is :D
      Hatalmas ölelés, Violet

      Törlés
  4. Úristen, ezt már most imádom! Alig várom, mi sül ki belőle! *.*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik:3 Hamarosan jön a folytatás ;)

      Törlés
  5. Tyuha hát ez már most a kedvencem lett <3 egyedül talàn engem csak az zavart egy kicsit, h az smseknél újra és újra leírtad a korábbiakat ( öhm.. nem tom h ennyiből érted e, de ja :D ) de bakker, boka és és csonakos �� imadoom :3 :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy ennyire tetszik:3 Egyébként azért írtam le újra és újra, mert hát ha te küldesz SMS-t, te is látod az előzőeket, nem? ;) Igen, Boka és Csónakos két nagy arc, ám mégis titokzatosak is tudnak lenni :P
      Hamarosan érkezik a folytatás is :D

      Törlés